Zuhair Murad különleges képességgel rendelkezik. Olyan könnyedén beszél a couture nyelvén, hogy részletgazdag, kézműves díszítésű ruháival azokat is képes kiszakítani a tucatdivat világából, akik többnyire fittyet hánynak a milliókat érő, művészi értékeket képviselő kreációkra. Minden kollekciójánál azt érezzük, hogy ezt már képtelenség überelni, de jön a következő szezon, és ő rendre megugorja a lehetetlent!
A libanoni divattervező leginkább arról híres, hogy a nők legmerészebb ruhaelképzeléseit is képes túlszárnyalni. Az álomruha sok mindent takarhat, de méltó jelentését Murad kollekcióira vonatkoztatva éri el igazán. Csakúgy, mint Elie Saab esetében, nála is érezzük a kifogyhatatlan ihlet varázsát. Tematikus haute couture gyűjteményei ugyan a valóságból, múltból, történelemből, hagyományokból merítkeznek, mégis egy egész más világba szólítanak minket, ahol nincs tér és idő, hanem szabadon szárnyal a képzelet.
Sok tehetséges libanoni couture-tervezővel egyetemben, tavaly Zuhair Muradra is rájárt a rúd, de mindez cseppet sem érződik a szebbnél szebb alkotásain. A koronavírus-járvány nem kedvezett a couture divatvonalnak, a vörös szőnyeges gálaesemények nagy része elmaradt, és az esküvői szezon sem pörgött a megszokott ütemben.
A veszteséget csak még jobban fokozta a tavaly augusztusban történt bejrúti robbanás, ami döbbenetes pusztítást végzett Libanon fővárosában. A detonáció a híres haute couture divatházak székhelyeit is sújtotta, Zuhair Murad műhelyében is jelentős károk keletkeztek. A tragédiát követően a magas szabászat kiemelkedő tervezői önerőből kezdték meg az újjáépítési munkálatokat, a térségben dúló politikai és gazdasági válság miatt semmilyen támogatást nem kaptak.
Újabb kollekcióik a remény szimbólumává nőtték ki magukat, hiszen a tervezői munkák nem álltak le, a pazar ruhakölteményeken pedig egy cseppet érződött a katasztrófa sújtotta háttér elszomorító valósága.
Zuhair Murad új kollekciója a velencei karnevál pompáját idézi meg
A libanoni divatház a párizsi divathéten mutatta be fényűző őszi-téli kollekcióját, melyhez a hagyományos velencei maszkabál adta az ihletet. Zuhair Murad húsz év munkáját veszítette el tavaly, az archívumának háromnegyede megsemmisült a robbanás okozta lángokban. Az összeomlás azonban nem az ő műfaja, rögtön azon kezdett el gondolkodni, mi az, amire az emberek leginkább vágynak egy katasztrófákkal teli év után.
Az olasz város, Velence történetéből merített erőt, hiszen az évszázadok során mindig talpra állt a pusztítások, áradások, járványok után. A karneválja mindig is a problémákon való felülemelkedést, az életigenlést, az öröm, a fényűzés, és a jólét ünnepét jelentette. Luxus, pompa, zene, tánc, és hagyomány a mozgatórugója, és persze a gyönyörű, látványos ruhaköltemények tárháza.
Murad gazdagon hímzett, kristályokkal díszített kreációkkal idézte meg a pompás bálok csillogását. Stílusjegyei ebben a kollekcióban is megmutatkoznak a lebegő, éteri anyagokban, az aprólékosan kidolgozott, kézzel felvarrt díszítésekben, a nyak köré rendezett fodrokban és masnikban.
Minden részlet annyira finoman tálalt, hogy nem érezzük fennhéjázó, túlcsordult cicomának. Az anyagok szinte mesélnek: történelemről, kultúrákról, múltról és jelenről.
Az exkluzív darabok egytől egyig mind a vörös szőnyegre kívánkoznak, a mesebeli esküvői ruha pedig úgymond megkoronázta az egyébként sem snassz kollekciót.
Kiemelt kép: Thierry Chesnot/Getty Images.
Képgaléria képei: Getty Images.