A nők többsége hajlamos túlértékelni a ruhaméret jelentőségét. Vannak, akiknek egy bizonyos szám, vagy betű – mikor hogy jelzik – az elmúló fiatalságukat, míg másoknak a kitűzött célt jelenti. Pedig a méret sohasem adott teljes képet egy nő testéről, manapság pedig gyakran annyira fals ez az adat, hogy még vásárláskor is nehezen lehet rá támaszkodni, arra pedig végképp nem alkalmas, hogy pusztán ez alapján ítéljük meg, mennyire vagyunk vékonyak vagy vaskosak.
Nem egyszer üti meg a fülem olyan beszélgetés, amiben a nők a ruhaméreteik alapján mérik össze a fogyásukat, vagy a csinosságukat. Egy lelkes anyuka arról áradozott a minap a játszótéren, hogy végre ugyanazt a méretet hordja, amit a szülés előtt. A másik, kissé alacsonyabb, teltebb testalkatú nő, azonnal rákérdezett, hányas is az a bizonyos méret. Majd a szám hallatán felhördült:
– Tényleg? De hát nekem is ugyanaz a méretem!
A másik anyuka már nem volt olyan lelkes, sőt, látszott az arcán, hogy elöntötte a méreg. Pedig az ő fogyása ettől még nem vált semmissé, és az alakján egyértelműen látszott a befektetett munka.
Tényleg ennyire méretmániások vagyunk?
A fast fashion és a ruhaméret esete
A ruhaméret ugyebár, azt jelzi, mekkora az adott darab. A tömeges ruhagyártás a 19. században vette kezdetét, addig az emberek férfi és női szabóságokba jártak, ahol egyénre szabottan készültek a ruhák. Minden egyes darabhoz levették a szükséges adatokat: a felsőkhöz a karhosszt, a karöltő méretét, a mell- és derékbőséget. A férfiaknál például a nyak kerülete is sokat számított egy ing megvarrásakor. Az így elkészített kreációk, nem okoztak meglepetést, ha a szabó értette a dolgát.
A ruhaipar fejlődésével azonban minden megváltozott. A tömeggyártás szükségessé tette egy mérettáblázat kialakítását, amely számokkal kategorizálja a különféle testalkatokat. Az emberi test magasság, szélesség és arányosság szempontjából is annyiféleképpen lehet eltérő, hogy ez igazán nem volt egyszerű feladat.
Az ötvenes évek végén hazánkban is szükségessé vált egy átfogó méretkutatás a konfekcióméretek meghatározásához. Rengeteg embernek kellett levenni a méreteit ahhoz, hogy meghatározzák, a normál, arányos szabványalkathoz képest, milyen eltérések lehetnek.
Ám évek múltán a genetikai változások is beleszóltak a magyar mérettáblázat alakulásába. Idővel a férfiak és nők átlagmagassága megnőtt, így a hetvenes években újabb felmérésekre volt szükség. Különös, de azóta nem történt ilyen mértékű, átfogó kutatás a magyar lakosság átlagméreteinek megállapítására. Valószínűleg ez azért van így, mert a hazai ruhaipar a privatizáció során teljes mértékben átalakult.
Kisebb vállalkozásokra bomlott szét, majd a külföldi cégek beáramlásával egészen megváltozott a piac. A fast fashion üzletláncok megjelenésével a hazai mérettáblázat úgymond eltűnt a süllyesztőben.
Itthon főként az európai méretsor lett a mérvadó, azt kell figyelembe venni a ruhákon. Ám ez a sablon cégekként is jelentős eltérést mutathat, ugyanakkor előfordul, hogy egy márkán belül, egy bizonyos méret teljesen mást jelent nadrágok, felsők, egészruhák, vagy overallok esetében.
Ember legyen a talpán, aki manapság képes teljes biztonsággal és egyezéssel meghatározni a saját ruhaméretét. A legtöbb külföldi fast fashion márka az olcsóbb munkaerő miatt más országokban varratja meg kollekcióit. A nagy márkák többnyire nyugati óriásvállalatok, melyek szinte az egész világon terjeszkednek.
Ezek a hatalmas cégek legtöbbször távol-keleti térségekben gyárttatják le a készletüket, és az sem ritka, hogy a kínálat egyes darabjait más-más országokban szabják ki, majd varrják össze. Manapság a legtöbb fast fashion márka online áruházat is működtet, melynek platformján feltüntetik ugyan a mérettáblázatot, de az ilyen-olyan gyártósorról befutó ruháknak sok esetben semmi közük nincsen ezekhez a konfekcióméretekhez.
A címkén a nyugati és európai méretet egyaránt kötelesek feltüntetni, viszont, hogy a készruha mennyire passzol a megadott sablonhoz, azt sejteni sem lehet. Ahogy azt sem, hogy a magyar nők átlagos méretaránya mennyi egyezést mutat az Európában használt mérettáblázatokkal.
Hiszen tíz-húsz év alatt is rengeteget változnak a genetikai adottságok, ráadásul mindig a többséget kell alapul venni az átlag méret megállapításához, így a régi normák talán már nem annyira érvényesek.
Egyik üzletben M-es, a másikban S-es vagyok – Hogy is van ez?
Az innen-onnan beérkező ruhák óriási káoszt teremtettek a méretezésben. A betűkkel jelzett méretezés az Amerikai Egyesült Államokból indult el, és gyakorlatilag még nincs nagy múltja. A fast fashion márkákkal kezdett el igazán terjedni, és folyamatosan bővült XXS-es, XS-es, illetve XL-XXL-es jelölésekkel. Bár az S-es ruhát például a 36-os méret megfelelőjének vesszük, a betűjelzések kapcsán nem árt tudni, hogy gyakran a gyártó cég saját mérettáblázata alapján kerül megállapításra.
Hogy ez a szabvány mi alapján lett kidolgozva, az sajnos a vásárló számára követhetetlen. Pedig a méretezés során nem csak a testmagasság, a mell-, derék- és csípőbőség, vagy a karhossz, illetve a belső- és külső lábhossz számít, hanem az arányok is. Általában a szabályos, arányos testalkathoz viszonyítják a különféle eltéréseket, ennek alapján készülnek a különböző méretkategóriák.
Nehezíti a helyzetet, hogy a divatipar többféle mérettáblázat alapján dolgozik. Más a testméret alapú, és a divatfazon alapú méretezés, ezért fordul elő gyakran, hogy az adott méret széltében passzol, de hosszában már nem. Az Európai Unióban egy külön szabvány van érvényben a ruhaméretek meghatározására és jelölésére, csupán az a bibi, hogy a legtöbb ruházati cikk nem az Unión belül készül, és az európai méretezés a nyugati cégek saját mérettáblázatához viszonyítva kerül fel az adott darabra.
Tovább növeli a káoszt, hogy a divat változásával, fejlődésével egyre többféle fazon és anyag jelenik meg a kínálatban. Régen külön határozták meg a kötött és szövött holmik méreteit, nem véletlenül, hiszen rugalmasság, nyúlás és szabás szempontjából egész más tulajdonságokkal rendelkeznek ezek az anyagok. Manapság annyiféle elasztikus és lenge textil van, hogy nem lehet mindegyiknél külön figyelembe venni az anyag viselkedését.
A bővebb és testhezálló szabásoknál is mutatkozhat méretbeli eltérés. Sőt, két üzlet méretezése is jelentősen eltérhet egymástól, így bármi megeshet. Előfordul, hogy az egyik márkánál kisebb, a másiknál nagyobb ruhákat kell vásárolnunk a méret alapján, de az a szám vagy betű nem feltétlenül reális a testalkatunkat illetően.
Van olyan nőismerősöm, aki S-es mérettel rendelkezik, de M-es, sőt, L-es darabokat is tart a szekrényében, hiszen egyes fazonokból az állt neki jobban. Általában azonban S-es, és egyszer sem hízott vagy nőtt meg, amikor nagyobb méretet kellett levennie a polcról.
Testkép és ruhaméret
Nagyjából öt perc alatt összehozhat egy testképkrízist az ember, ha pusztán a ruhaméretet figyeli. A minap három különféle darabot rendeltem ugyanazon márkaüzletből, ugyanolyan méretben. Egy overall, egy body, és egy ujjatlan felső landolt a kosaramban. Bár nagyjából be tudom lőni a méretemet, a fentiek ismeretében, megnéztem a cég online webáruházának mérettáblázatát, hogy biztosra menjek. Az alapján megmértem a derék-, mell– és csípőbőségemet, és figyelembe vettem a magasságom.
Mindegyik ruhadarabnál ugyanaz a méret jött ki, bár az overall esetében számítottam rá, hogy a szárak hosszával meggyűlhet a bajom, hiszen a csípőszélességem miatt a kisebb ruhaméret nem lett volna jó opció, bár a magasságom alapján inkább abba a kategóriába sorolt volna a táblázat.
A három fazonból egyetlen egy, az ujjatlan felső passzolt rám elfogadható módon. Az overallba kétszer is beleférnék, széltében-hosszában egyaránt nagy. Olyan mértékben, hogy felül mindenem kint van belőle, amit takarnia kellene, és nagyjából 20 centit kellene levágni a száraiból, hogy járni tudjak benne. Az overall szárhossza alapján égig érő lábakkal kellene rendelkeznie egy S-es méretű nőnek, ami valljuk be, viszonylag ritka, hacsak nem modellalkat az ember lánya.
Derékban, csípőben is eláll, tehát még az általam lemért területeken sem passzol. Vissza lehet küldeni a terméket, vagyis nem a pénzkidobás bosszant az egészben, hanem az, hogy borzasztó sok időt kell rászánnom arra, hogy megleljem a tökéletes méretet, így mire overallom lesz, lassan eltelik a nyár. A body-t ugyanolyan méretben rendeltem meg, mint a másik kettőt. Szimpla ujjatlan darab, nem nagyon lehet hibázni vele, gondoltam.
Gyakorlatilag alig jött rám, bele tudnám passzírozni magam, ha akarnám, de a látvány siralmas lenne. Mintha a lányom trikóját akarnám magamra húzni. Pedig lemértem mindent magamon, és a kapott adatokat egyeztettem a cég táblázatával.
Éppen ezért, veszélyes dolog lehet a ruhaméret alapján szeretni vagy nem szeretni a testünket, vagy mondjuk, egy bizonyos méretet kitűzni célul a diétázás, életmódváltás során. A ruhaméretezés sokféle lehet, de még ha megbízható adat volna, akkor sem árulna el sokat egy nő testképéről. Rengeteg nőtől hallom: Bezzeg húszévesen még 36-os volt a méretem! Tavaly még belefértem az M-es cuccokba!
Sajnos a ruhaméret éppúgy, mint a kilók száma, nem jó viszonyítási alapot ad. Éppen ezért, nem érdemes azzal mérni, ki mennyire csinos, vagy annak alapján megítélni az alakunkat.
Képek: Getty Images.