A világ egyre jobban digitalizálódik, a technika mára szerves részét képezi az ember mindennapjainak. Ez a változás hihetetlen gyorsasággal következett be, és az első okostelefon megjelenése óta a folyamat megállíthatatlanul tör előre. Olyannyira, hogy már nemcsak műszaki tekintetben lehet fejlődésről beszélni, hanem, ahogy korábban egyesek már jósolgatták, robotok is életre keltek.

hirdetés

Megtévesztő hasonlóság

Bár egyéb területeken is használnak már robotokat, olyan virtuális modelleket, mint amilyenekről most szó lesz, kevés helyen alkalmaznak. Ahol viszont biztosan, az a divatvilág, ahol kampányok és reklámok ünnepelt arcaivá váltak. Szinte észrevétlenül lopakodtak be a modellek közé, hiszen egyesek a megtévesztésig hasonlítanak hús-vér társaikra.

A jövő generációja

A világ sokat változott, és egyre nagyobb tér jut az úgynevezett influencereknek, mint amilyen a 19 éves brazil-amerikai Lil Miquela is. Ez eddig rendben is volna, csakhogy Miquela nem ember. Pedig ennek ellenére olyan figyelmet kap, mint amilyet hasonló korú társai közül is csak kevesen. Láthattuk csókolózni Bella Hadiddal a Calvin Klein egyik kampányában, és több magazin címlapján is, miközben dizájnercuccokat hord és egyre több divatház irányítja rá a figyelmét.

Vele majdnem rokon Shudu, aki egy húszas éveiben járó afrikai modell. Pontosítva a világ első virtuális szupermodellje. Megalkotója a huszonnyolc éves angol, kiégett divatfotós, Cameron-James Wilson, aki mindössze három hónap alatt hozta létre úgy, hogy autodidakta tanulta meg a 3D rajzolást YouTube-ról.

Ez már önmagában megdöbbentő, de az még jobban, hogy Shudu egy alkalommal kiposztolt magáról egy képet, amin Rihanna, Fenty kollekciójának egyik rúzsát viseli. Lévén, hogy feketeafrikai, és gyönyörű, Rihanna gyorsan repostolta a lány Insta-bejegyzését, mit sem sejtve kilétéről. Hamarosan viszont szembesülnie kellett vele, hogy Shudu valójában egy robot, és nem ember. Hogy létezhet ez?

Robotok emberi tulajdonságokkal

Wilson nagyon könnyen megmagyarázta ennek az okát. Ezek a virtuális modellek pont úgy néznek ki, mint a normál manökenek egy-egy magazinban. Retusálva, gyakran túl tökéletesen. Szimmetrikus arcvonásaik és tökéletes bőrük ugyan azt a gyakorlatot reflektálja, mint amit a fotósok egyébként is alkalmaznak. A bőrhibák és tág pórusok eltűnnek, amire válaszkánt Wilson direkt láthatóvá tette Shudu pórusait. Vagyis ez esetben láthatóvá tette a láthatatlant.

A robotok jók?

Hogy jó-e a robotok megjelenése a divatszakmában, megoszlanak a vélemények. Sokan támadják őket, mondván elveszik a normál modellektől a munkát. Shudut és két másik társát láthattuk például a Balmain, SS/19-es kampányában, de egyéb divatanyagokban is. Tervezőik azzal védekeznek, hogy egy virtuális modellt alkalmazni nagyobb macera és több munka, így nem hisznek abban, hogy átvehetik a hús-vér modellek helyét. Mi több, úgy vélik, ezzel segíthetik a különböző alkatú, bőrszínű, etnikumú modellek elfogadását és beilleszkedését a modellszakmába. Wilson megalapította The Digitals nevű modellügynökségét, aminek például egy plus size modell is a tagja.

Azért ettől függetlenül felvet kérdéseket a robotok alkalmazása, hiszen tényleg rájuk van szükség ahhoz, hogy elfogadja a divatszakma a nők diverzitását? Tényleg a nem létező tökéletlenségre kell törekedni, ahelyett, hogy a valóságot emelnék ki? Vagy egyszerűen úgy kell felfogni ezt a jelenséget, mint a technológia dicsőítését a divat által? Erre is megtudjuk a választ. A jövőben.

Kiemelt kép: Getty Images.

  • Megosztás:
hirdetés