A gyulladt puklikat és az utánuk megmaradt hegeket, krátereket, nem célszerű vastagon, maszkszerűen lealapozni. A rétegezés fontos, de légiesen könnyed, szellős fedésre kell törekedni. Szinte kisimul az egyenetlen, pattanásos bőr, ha ezeknek az alapelveknek felel meg a smink.
A pattanásokkal nehéz kibékülni, pláne, ha távozásukkal tág pórusokat és hepehupákat hagynak maguk után, amiktől texturáltabb lesz a bőrfelszín. Érthető, hogy sokan vastag sminkrétegekkel szeretnék eltüntetni ezeket az árulkodó nyomokat, melyek megfosztják őket a sima bőr magabiztosságot adó élményétől.
Az erős, sötét fedés azonban csak ront a helyzeten, hiszen pont ellenkező eredményt hoz: a maszkszerű alapozás megül a pórusokban, hepehupákban, a nyaktól elütő, természetellenes színt kölcsönző púderek pedig még látványosabbá teszik az egyébként sem diszkrét sminket. Sajnos nem jó értelemben, ugyanis a sötét tónusok jobban hangsúlyt adnak a bőr egyenetlenségeinek.
Ez a smink szinte láthatatlanná teszi a pattanásos bőr hepehupáit
A sminkes arra törekszik, hogy bőrazonos alapszínekkel optikailag javítson a bőr textúráján. Szilikonmentes, ultrakönnyű alapozóval készíti elő a bőrfelszínt a sminkelésre, majd ecset segítségével, körkörös mozdulatokkal feltölti a hepehupákat egy közepes fedettséget adó, selymes állagú alapozóval.
A modell világos, barackos felhangú bőrére őszibarack árnyalatú korrektort ken fel, mellyel eltünteti a szemkörnyéki sötét foltokat. A trükk nem csak az alapozó, hanem a pirosító felhelyezésében is rejlik, hiszen a finom világos-árnyékos részekkel remekül lehet csalni, amikor egyenetlen a bőr.
A színek összhangja itt még nagyobb szerepet kap, mint bármelyik sminkben, hiszen nem a mértéktelenül felvitt vastag alapozótól, hanem a finom, természetes árnyalatokkal elért optikai rafinériáktól tűnik simábbnak, makulátlannak a bőrfelszín.