Amikor megpillantottam Jill Stuart tavaszi kollekcióját, rögtön a francia Riviérát megörökítő képeslapok jutottak eszembe, melyek a hatvanas években készültek. Már csak egy hatalmas karimájú, elegáns kalapot kellett volna a modellek fejére húzni, vagy selyemsállal köthették volna be a hajukat úgy, ahogy az akkoriban ott nyaralgató filmsztárok tették, ha nyitott tetejű sportautóval kocsikáztak le a tengerpartra.
A krémes pasztellszínek, valamint a lágy rétegekből és geometrikus vonalakból megalkotott sziluettek tökéletesen beleillenek abba a miliőbe. A tervezőnő úgy nyilatkozott legújabb kreációiról, hogy semmi mást nem akart kihozni belőlük, mint azt, hogy együtt és külön-külön felvéve is olyan hatást keltsenek, mintha az ember egy álom- vagy mesevilágba csöppent volna.
Ez a kijelentés még inkább megerősítette bennem, hogy az efféle viseletek tökéletesen passzolnának a francia Riviérára jellemző, pezsgőt kortyolgató, kedvesen elhenyélős, jachtokon partizgató életvitelhez, amihez egy gyönyörű díszlet szolgáltatja a játszóteret. Az édeskés életérzés a ruhák színében és fazonjában éppúgy megmutatkozik: a rágógumi-rózsaszínek, az eleven sárgák és a frissítő vízkékek áttetsző tündérszoknyákkal, játékos, pálmafás, madaras és pöttyös mintákkal, valamint Pán Péter-gallérokkal találkoznak.