Vivienne Westwood nem a kiszámíthatóságáról híres, ezért új kollekciói mindig a meglepetés erejével hatnak. Hiszen nem olyan típus, aki alárendeli fantáziáját a divatnak, hanem páratlan, egyedi stílusvilággal bír, mely folyton változik. Sohasem lehet előre tudni, hogy épp milyen téma foglalkoztatja, és melyik oldalát villantja meg a soron következő gyűjteményében: tervezett már polgárpukkasztó, hippis cuccokat, de az is előfordult, hogy kalózok ihlették meg, vagy az alvilág inspirálta, esetleg punkos-rockos jegyekkel rúgta fel az elegancia kőbe vésett szabályait.
A tavaszi Red Label kollekciójának bemutatója ismét nagy port kavart Londonban, ám mindenki a modellek maszkszerű, eltúlzott, groteszk sminkjével volt elfoglalva, így azon senki sem csodálkozott, hogy a tervezőnő ötvenes éveket idéző repertoárja most kivételesen extra nőies, és, ha kivonjuk belőle a hajjal, kiegészítőkkel és sminkkel hozzáadott show-elemeket, akkor egészen hordható, már-már romantikába hajló, szexi ruhákat találunk. Egy furcsa kettősség is felfedezhető a felsorakoztatott darabok között.
A kollekció egyik vonala olyan, mintha az ötvenes évek kertvárosi stílusa inspirálta volna, mely meglehetősen konzervatív és rendezett, valamint szűziesen bájos volt azokban az időkben. Ám ellenpólusként a lázadó, rockabilly hangulat úgyszintén felsejlik a tavaszi felhozatalban.
Vivienne Westwood egyébként azt mondta bemutatója után, hogy nem igazán érdekli a divat, a munkájával inkább saját üzeneteit közvetíti. A 71 éves tervezőnő azt tanácsolja az embereknek, hogy vásároljanak kevesebbet, válasszanak jól, hogy örök, utolsó darabra tehessenek szert. Ez a mottója kicsit a kollekcióját is érthetőbbé teszi, hiszen az ötvenes évek örök darabjait értelmezte újra.