Képzelj el egy régi kúriát, valahol Toszkánában. Az ódon kőfalakon vadszőlő kapaszkodik fel, melynek levelein átsüt a késő tavaszi napsugár. Ameddig a szem ellát, lágy lankák, illatos szőlőkertek, ciprus- és olajfaligetek terülnek el, és a szétömlő csendben szinte hallani, ahogy a langyos szellő megborzolja a zsenge füvet. A terasz magasából el lehet kapni a horizontot, ahol a tenger és az ég kékje összeér. A kertben buja növényzet közé bújtatott medence, melyhez leanderbokrokkal és pálmákkal övezett sétányon át vezet az út. Szieszta van, lent a kikötőben elhagyatottan ringatóznak a hajók, csak a távoli harangzúgás sejteti az idő múlását.
A fiatal New York-i tervezőnő, Misha Nonoo ilyen mesés miliőbe helyezte a tavaszi–nyári kollekciójának darabjait, melyek megálmodásához a régi olasz filmeket vette alapul. A könnyed szabásvonalakkal és a harmonikus színvilággal az ötvenes éveket keltette életre. Azokat a gondtalan időket, amikor a generációkon át öröklődő nyaralókastélyokat és kúriákat családok és baráti társaságok népesítették be tavasztól őszig, akik koktélpartikat adtak, kihajóztak a tengerre, vagy naphosszat henyéltek a parton a kis piknikkosarukkal. Egy efféle utazásba mi is szívesen belevágnánk, hogy élvezzük a dolce vitát, pláne ilyen ruhákkal a bőröndünkben.