Mindezidáig azt hittem, hogy réges-rég kinőttem a tündérmesékből, de most rá kellett jönnöm, hogy mégsem. Bár a gyönyörű ruhák általában nagy hatással vannak rám, azt sosem gondoltam volna, hogy egyszer a szentimentális lényemet is előrángathatják a rejtekéből. Ám a Valentino őszi–téli haute couture kollekció láttán hirtelen visszacsöppentem a gyermeki álomvilágomba. Kislánykoromban ugyanis gyakran fantáziáltam arról a tükör előtt állva, hogy én egy száműzött tündérhercegnő vagyok, akit a gonosz boszorkány átlagos gyerekké varázsolt.
Mivel a kreativitásom jól ismert mesékből táplálkozott, az általam elképzelt tündérországot aranyhajú tavasztündérek és tavirózsákban megbúvó hableánykák lakták, akiket a fagyos szívű jégkirálynő és a sötét lelkű éjkirálynő tartott rettegésben. Maria Grazia Chiuri és Pierpaolo Piccioli ruhakreációi hasonló látomást elevenítettek meg a kifutón. A divatház két tervezője úgy bánt a fátyolszerű anyagokkal és a csillogó hímzésekkel, mint egy mesemondó az ékes szavakkal. Téged milyen mesébe repítenek ezek a ruhák?