Biztos veled is megesett már, hogy nagyon megtetszett egy ruha valakin, megkérdezted honnan van, ő megmondta, de mire elmentél az üzletbe már nem találtad. Így vagy arra gyanakodtál, hogy rossz helyre küldtek, vagy egyszerűen az a darab már a két héttel korábbi kollekcióba tartozott. Hogy mi? Nos igen, ez a fast fashion, azaz gyors divat jelensége, ami nemcsak a gardróbodat, de a környezetet és az abban élőket is átformálja.

hirdetés

A divatipar roppant nagy terhelést jelent a környezetre, ezt egyre többen ismerik fel. Szeptemberben itthon is elindult egy kezdeményezés, ami elsőre elég keményen hangzik, ugyanis az a cél, hogy 1 évig ne vásároljunk ruhát. Ez sokak számára elképzelhetetlen, pedig lehet, hogy elég belenézni a szekrénybe, és kiderül, hogy nagyon is megvan a ruhatár a következő 365 napra. Sőt egy ilyen kihívás, még a stílusunknak is jót tehet, az új ruhák nélkül az ember kénytelen eddig nem viselt kombinációkba rendezni a már meglévőeket. A kihívás facebook-oldalán sok érdekességet olvashatsz a divatiparról, de mi is elmondjuk, hogy mi a probléma mondjuk egy 990 forintos pólóval.

Miért rossz a fast fashion?

Azt mindenki tudja, hogy a nagy divatházak minden szezont megelőzően divatbemutatót tartanak, amiből megtudhatjuk, mi lesz a trend. Sajnos azonban nem mindenki tudja megengedni magának, hogy high-end üzletben vásároljon, így elmegy valamelyik, olcsóbb fast fashion boltba, és ott szerzi be a nagy márkák ihlette replikákat.

Ezzel önmagában nincs is gond, csakhogy az ember hajlamos átesni a ló túloldalára. Na, ebben azért nem csak ő a hibás, számtalan tényező befolyásolja, mit, mennyit és hol vásárol. Kezdjük mindjárt az árral. Ez az első, amit ellenőrzünk, és ez az a tényező, ami általában rávesz a vásárlásra. Még, ha nem is tetszik annyira az a ruha, ha az ára elég olcsó ‘ahhoz képest’, akkor máris nagy eséllyel landol a pénztárnál. Erről a témáról még többet olvashatsz itt.

Az ár-trükköt a legtöbb gyártó felismerte, és elkezdték jóval olcsóbban árusítani a termékeket, hiszen ez rengeteg profitot termel. Ráadásul a kreatív marketinggel elhitetik az emberekkel, hogy szükségük van ezekre a termékekre. Így aztán sokan a hétvége nagy részében a plázák üzleteit róják új zsákmány után kutatva. Csakhogy a világ felgyorsult, a változatosságra való igény egyre nagyobb, hiszen az ember mindent túl hamar megun. Ezért már nem csak két főszezon, hanem körülbelül 20-30 kisebb szezon váltja egymást az üzletekben évente, ami azt jelenti, hogy nagyjából kéthetente érkezik új áru. Ez pedig mit jelent? Több vásárlót és még több pénzt. A profit a cégeknél landol, de mi a helyzet azokkal, akik a ruháinkat elkészítik?

Rossz az embereknek

Sokan úgy gondolják, hogy az olcsó áru csak Kínából jöhet, pedig Banglades még rajta is túltesz. Körülbelül 5000 ruhagyár működik itt, amikben a munkát 86%-ban nők és gyerekek végzik. Sajnos ebben az országban -és Kambodzsában is- az emberek minden nap a túlélésért küzdenek. Így anya és gyereke kénytelen elmenni dolgozni, de végzettség és társadalmi rang nélkül elég nehéz máshol elhelyezkedni. Egy felnőtt ember napi 894 forintért, egy gyerek pedig havi 2890 forintért varrja nekünk a divatos, de olcsó ruhákat.

Ráadásul ezek a gyárak nagyon szegény felszereltségűek, omladoznak, gyakorlatilag életveszélyesek. 2013-ban egy nyolcemeletes ruhagyár összeomlott, aminek több mint ezer halottja volt. Később egy másikban tűz ütött ki, aminek ugyancsak több halottja és sebesültje lett. Mit szólnak ehhez a gyártulajdonosok? Hát semmit, az alacsony fizetség mellett gyakran bántalmazzák is a dolgozókat, akár szexuálisan is. Nemrégiben Kambodzsában volt egy felkelés, ahol a dolgozók havi 46 000 forintos minimálbért követeltek. A tüntetést leverték, méghozzá véresen, összesen öt ember életét és számtalan sérültet követelt az összecsapás. Több nagy, Magyarországon kapható márkáról is kiderült már, hogy a beszállítóik gyerekmunkásokat alkalmaznak, hogy a dolgozóikat kizsigerelik, szexuálisan zaklatják. Ilyenkor általában az a válasz, hogy nagyon fontos nekik az etikus ruhagyártás, vizsgálatot kérnek. És valószínűleg ezután minden megy tovább a maga útján.

Mivel a pamut az egyik legnépszerűbb alapanyag a ruhagyártásban, nagy mennyiségre és jó minőségre van szükség belőle. Kifejlesztettek tehát olyan gyapotmagokat, amiket elvetve megsokszorozódhat a pamut mennyisége, a folyamatos, nagy dózisú permetezésnek köszönhetően pedig ellenállóak maradnak a környezeti behatásokkal szemben. Ennek a levét ugyancsak a robotoló földmunkások isszák meg, akik közvetlenül érintkeznek a gyapottal. Idegrendszeri megbetegedést, testi elváltozásokat, májbetegséget és rákot okoznak ezek a toxinok, aminek lehetetlen gyógyítására megy el az emberek kevéske pénze. Nem csoda, hogy 30 percenként 1 földmunkás öngyilkos lesz.

Rossz a környezetnek

Az ember hamar megunja amije van, így rengeteg ruha a kukában végzi. Persze azok minősége is hagy kívánnivalót maga után, míg 20 évvel ezelőtt évekig hordott az ember egy pólót, addig a mai olcsón vásárolt darabok pár mosás után kikopnak, összemennek vagy megnyúlnak, esetleg elvásik az anyag. Persze ebben is üzletpolitika van. Egy család évente átlagosan 37 kilogramm ruhát fogyaszt el, aminek nagy részét poliészterből készült darabok teszik ki.

Ez az anyag rendkívül környezetszennyező, nemcsak óriási mennyiségű kőolaj kell az előállításához, de 200 évbe telik mire lebomlik. Ráadásul a bomlás során mérgező gázok is a levegőbe kerülnek. A poliészter mosásakor az anyag mikroszálai belekerülnek a vízbe, ami így ugyancsak szennyezetté válik mikroműanyaggal. Az extrém mértékű ruhagyártás már önmagában is vízszennyező, hiszen az anyag festéséhez, kezeléséhez vegyi anyagokat használnak, amiket a folyókba, nagyobb vizekbe vezetnek el. Bangladesben például erősen krómmal szennyezettek a vizek, amiket egyéb ivóvíz híján a helyi lakosok kénytelenek meginni.

Ráadásul hihetetlen pazarlás is, hiszen egyetlen póló előállításához közel 3000 liter vízre van szükség. Ez több, mint amit egyetlen ember egy év alatt meginna. Továbbá hihetetlen mennyiségű műanyagot is fel kell használni a szállításhoz, ugyanis a ruhák többsége bálákban érkezik. A szántóföldekről ismerős bálához hasonlóan itt a ruhák vannak összetekerve, és csinos műanyaggal csomagolják be őket. A ruhák a kicsomagolás, áruelhelyezés során gyakran megsérülnek, így amit nem tudnak eladni, az rögtön szemétként végzi.

Mit tehetünk mi?

Elsősorban tudatosabbnak kell lenni, és vagy kevesebbet vásárolni fast fashion termékekből vagy keresni a drágább, de ökotudatos környezetben gyártott ruhákat. A minőség hosszú távon kifizetősik. Ma már rengeteg fiatal divattervező készít ennek szellemében ruhákat itthon is. Ez azért is jó, mert az itthon készült ruhákkal a szállítás környezetterhelése is elenyésző. Jó megoldás az is, ha second hand üzletekben szerzed be a ruhákat, amivel gyakorlatilag második esélyt adsz nekik. Ezen kívül próbáljuk óvni a ruhadarabokat, és nem egyből a kukába dobni, ha leesett a gombja. Mivel olcsó, nincs értéke, úgy gondoljuk, majd veszünk másikat. Pedig nagyon is van értéke ezeknek a ruháknak, méghozzá a földeken, gyárakban dolgozó emberek élete és a Föld épsége a tét, aminek megóvása mindannyiunk közös érdeke.

Képek: Getty Images/K M Asad, NurPhoto.

  • Megosztás:
hirdetés