Miközben az egész divatszakma Raf Simons couture-kollekciójával volt elfoglalva – mellyel John Galliano távozása után, új művészeti vezetőként debütált a Diornál -, Bill Gaytten őszi ready to wear-gyűjteménye valahogy háttérbe szorult. Pedig szerintem zseniálisat alkotott, amit nemcsak bevállalhat, hanem büszkén, emelt fővel forgalmazhat a cég: szín- és anyagfelhozatalát tekintve is roppant változatos a kollekció, illetve minden egyes darabjával a nőies nőknek bókol. Gaytten a negyvenes évekbeli francia sikket vette alapul, amit úgy ültetett át a mai divatba, hogy meghagyta könnyedségét és finomságát.
A ruhák minden apró részlete a derékvonalat hangsúlyozza: a peplum-fazonok, a színek találkozásai, az átlapolt dekoltázsok, illetve az övek és a rafinált ráncolások mind azért felelnek, hogy kecses, törékeny és légies legyen a sziluett, akár egy balerináé. Ezt a képet erősíti a gyakran felbukkanó, körszabású szoknyafazon és szalagos cipellő, valamint a modellek fényesre waxolt, lenyalt frizurája, mely a balerinák jellemző hajviselete. A krémes, púderes árnyalatok és a léptek ritmusára táncoló, selymes kelmék egyszerűen elbűvölőek, egy pillanatra sem hagyják unalomba veszni a tekintetet.