A légzésdiéta egyre népszerűbb fogalom az alternatív életmódot és rapid fogyási módszereket kutatók körében, ám mint minden felkapott diétát, ezt is érdemes kicsit jobban megvizsgálni, mielőtt túl nagy elvárásokat és ábrándokat állítanánk fel vele szemben.
A légzésdiéta lényege az, hogy tudatos légzéstechnikával fokozzuk a szervezet oxigénellátását, így támogatva a zsírégetést és az anyagcserét. De mennyire állja meg ez a módszer a helyét tudományos szempontból?
Helyes légzés=olvadó kilók? Utánajártunk a légzésdiéta módszerének
Az vitathatatlanul igaz, hogy a modern életvitel – ülőmunka, stressz, kevés mozgás – következtében a légzésünk gyakran igencsak felületessé válik. A rekeszizom használata helyett gyakran dominál a mellkasi légzés, amely kevesebb oxigént juttat a tüdő alsó régióiba, ahol egyébként a legnagyobb gázcsere zajlana. Ez hosszú távon csökkentheti a sejtek oxigénellátását, ami hátráltatja a sejtregenerációt, rontja az anyagcserét, és általános fáradtsághoz, teljesítménycsökkenéshez vezethet.
Kép: Getty Images.
A módszer teljes egésze arra épül, hogy az oxigén kulcsfontosságú szerepet játszik a zsírsavak lebontásában. A zsírégetés, vagyis a lipolízis és az azt követő oxidációs folyamatok értelemszerűen csak oxigén jelenlétében tudnak megtörténni. Minél jobb a szervezet oxigénellátása, annál hatékonyabban tudja a zsírszöveteket energiává alakítani, vagyis felhasználni és lebontani. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy pusztán a mélyebb légzéssel jelentős fogyást lehetne elérni. Pedig elméletben azért jól hangzana, kár érte.
A tudatos légzéstechnika – például a hasi, rekeszizmos légzés, illetve különféle jóga- vagy légzőgyakorlatok – valóban javíthatják a paraszimpatikus idegrendszer működését. Emellett csökkenthetik a stresszt, szabályozhatják a kortizolszintet, ezáltal közvetetten hozzájárulhatnak a fogyáshoz. Azonban a hosszú távú súlyvesztéshez még mindig a – nem szélsőséges – kalóriadeficit és a tudatos, egészséges életmód a valódi kulcs.
Kép: Getty Images.
A fizikai aktivitás ebből a szempontból sokkal közvetlenebb hatással bír. A legtöbb sporttevékenység, különösen a nagyobb állóképességet igénylő edzések – futás, úszás, kerékpározás és az intervallumos terhelések, mint a HIIT – jelentősen megnövelik az oxigénfelvételt. A HIIT esetében különösen érdekes jelenség figyelhető meg. Az edzés utáni EPOC – Excess Post-Exercise Oxygen Consumption – során a test még nyugalmi állapotban is magasabb oxigénfelvétellel dolgozik, az anyagcsere gyorsabb marad, így az edzés befejeztével is fokozott állapotba kerül a zsírbontás egy kisebb időre.
A megfelelő légzéstechnika tehát sajnos önmagában nem elegendő a fogyáshoz, viszont fontos támogató szerepe lehet. Ha javítjuk a légzésünk minőségét, azzal növelhetjük az energiaszintünket, csökkenthetjük a stresszt, és hatékonyabbá tehetjük az anyagcsere-folyamatokat. Hogyha olyan cikkek jönnek szembe az emberrel, amelyekben egy adott alany 10-20 kilót fogyott a módszer segítségével, ott érdemes gyanakodni, hogy a technika egy egészséges étrenddel és rendszeres testmozgással is párosítva volt. A légzésdiéta tehát nem egy nagy varázslat, de része lehet egy tudatosabb, egészségesebb életvitelnek.
Kiemelt kép és a cikk képei: Getty Images.