A csapból is az folyik, hogy az optimális vízfogyasztás pozitívan befolyásolja a bőrképet. A belső hidratálástól ugyanis a bőr rugalmasabb, simább és ragyogóbb lesz. Arról azonban nem szól a fáma, hogy számít-e, milyen vizet iszunk? Vajon ebből a szempontból lényegtelen, vagy lényeges, hogy az ásványvíz, vagy a csapvíz mellett döntünk?
Azt már sokan boncolgatták, hogy milyen hatással van a bőrre, ha az ember rendszeresen ásványvízzel, és nem a megszokott módon, csapvízzel mos arcot. A csapvíz nem minden esetben, de egyes helyeken kisebb eltérésekkel keményebb lehet az ásványvizeknél, ezzel, és a vezetékes víz fertőtlenítésére alkalmas klórral magyarázható, hogy gyakori mosakodás esetén kiszárítja és irritálja a bőrt.
Hazánkban a víz klórtartalma sehol nem lépi át az engedélyezett koncentrációt, vagyis fogyasztásra alkalmas mennyiségben kerül a vízbe. Ettől még a víz iható, legfeljebb egy kicsit kellemetlenebb az íze. Nem okoz semmilyen belső károsodást, persze külsőleg irritáló lehet az érzékeny bőr számára.
A palackozott vizek esetében azonban, még mindig nem tiszta, hogy valóban beleoldódnak a folyadékba a mikroműanyagok, és ha igen, akkor ezek az összetevők milyen hatással vannak a szervezetre. Nem készült még annyi kutatás ebben a témában, hogy kideríthessék, milyen következményekkel lehet számolni, ha valaki csak és kizárólag palackozott ásványvizet fogyaszt.
Ásványvíz vs. csapvíz: megérzi a bőr, melyikhez nyúlsz gyakrabban, ha szomjas vagy?
Bevallom, engem kevésbé mélyenszántó gondolatok űztek, hajtottak a teszt felé. Egyszerűen meguntam, hogy a nap nagy részében, történetesen, amikor dolgozom, rendszerint ásványvizet fogyasztok, pedig megtehetném, hogy a csapvizet, vagy a ballonos vízadagolót választom. Hogy miért adok ki pénzt olyasvalamiért, amiben cseppet sem szenvedek hiányt, hiszen alapvetően iható, jó minőségű vezetékes vízzel vagyok körülvéve?
Arra csak egyetlen ésszerű magyarázatot tudok adni: mert így kéznél van, nem felejtek el munka közben inni, és nyomon tudom követni, mennyit ittam. Némi időt spórolok vele, és ritkábban fáj a fejem.
Persze, engem is foglalkoztatnak a környezetszennyezés hatásai, és a palackozott ásványvizek most élen járó mumusok abból a szempontból, hogy már az előállításuk és a szállításuk is nagyon megterheli a környezetet, nem beszélve a termék elfogyasztása után fennmaradó műanyag szeméthalomról. Ráadásul sokszor hallhatjuk manapság, hogy a csapvizek szinte semmiben nem maradnak alul az ásványvizekkel szemben, már ami a minőséget és tisztaságot illeti.
Ha akad is eltérés, a vezeték szennyezettsége okolható, ami főleg régi építésű házaknál merülhet fel. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok erről a luxusszokásomról, és ezentúl kizárólag csapvízzel oltom a szomjamat. Nem tesztnek indult, és eredetileg az egésznek semmi köze nem volt a bőrömhöz. Aztán felfigyeltem valamire.
Vízteszt: melyik táplálja jobban a bőrt?
Rákattantam tehát a csapvízre, és kiiktattam mindennapjaimból az ásványvizet. Ám a bőröm nagyjából már a harmadik napon jelezte, hogy valami nem oké a számára: kiszáradt, viszketett, és elveszítette rugalmasságát. Olyan képet nyújtott, mint a legkimerültebb állapotomban szokott, mondjuk, egy kiadós nátha után. Pedig a napi rutinomon, az étrendemen és az étkezési szokásaimon semmit sem változtattam, utólag úgy vélem, talán pont ez volt a hiba.
Bár nincsenek olyan eszközeim, amivel megvizsgálhatnám, hogy a csapvíz milyen ásványi anyagokat és összetevőket tartalmaz – ráadásul ezek az adatok a palackozott termékeknél is eltérőek -, feltételezem, hogy nagy mennyiségű vízfogyasztásnál számít, milyen összetételű folyadék kerül a szervezetbe. Én pedig sok vizet iszom, vagyis kizárólag csak vízzel oltom a szomjamat.
Emellett, a sebtében összedobott – mindegy mi, csak elfojtsa az éhséget – reggelim, az időhiány okán nem mindig a legváltozatosabb ebédem, és a kaotikus időbeosztásom valószínűleg mind egyszerre felelős azért, hogy nem viszek be elegendő ásványi anyagot a szervezetembe. Azokban a palackozott vizekben, amiket korábban ittam, főként magnézium és kalcium volt, melyekből feltehetően a csapvíz is tartalmaz valamennyit, de erről nem állnak pontos adatok a rendelkezésemre.
Pozitív változást is tapasztaltam a teszt során, mégpedig, hogy elmúlt a szemkörnyéki puffadtság, amit korábban ébredés után gyakran tapasztaltam. Valószínűleg ez a probléma az ásványvizekben található nátrium elhagyásával oldódott meg.
Ám hiába lelkesített ez a kis pluszocska, a bőröm állapota kártyavárként omlott össze. Ezért tettem egy próbát, ami igazolhatja az ásványi anyagokkal kapcsolatos feltételezésemet: többszörösére emeltem a zöldség- és gyümölcsadagomat, különösen a zöld levelek és levélzöldségek mennyiségére ügyeltem, melyek magnéziumbanés kalciumban bővelkednek. Visszatértem az ásványvízre is, de minimálisra csökkentettem a fogyasztását, a nap nagy részében csapvízből kortyolok.
Bár lassabban, mint ahogy tönkrement, de a bőröm elkezdett helyreállni, és sokkal ellenállóbbnak mutatkozik, mint a vízteszt hét napja során.